Zenészek, akik nem csak egy lemezzel hagyták el a stúdiót
Mostanra az a tendencia alakult ki a zeneiparban, hogy az előadók átlagosan kétévente jelentkeznek új albummal. Ezt részben olyan tényezők befolyásolják, mint az előállítási költségek, ihlet hiánya, korai kiégéstől való félelem, de leggyakrabban mégis az a válasz, hogy így az optimális. Néhány társunknak azért csak sikerül átlépni az íratlan szabályokat, viszont ennek is számtalan oka lehet a túl sok pénztől kezdve a kiadói nyomásig. Kíváncsi voltam, milyen zenészek törték meg az albumkiadás megszokott rendjét, utánajártam, majd össze is írtam a legkiemelkedőbb premiereket.
Long story short Taylor Swift-től kezdve
Ha létezne statisztika arról, hogy ki miatt vontuk fel a legtöbben szemöldökünket a 2020-as évben, Taylor Swift nagy eséllyel előkelő helyen szerepelne a listán. Július 24-én lepett meg minket folklore című albumával, de még ezt is képes volt fokozni, amikor – szűk öt hónappal később – december 11-én minden előjel nélkül dobott ki egy teljesen új lemezt evermore címmel. Váratlanul és előzmények nélkül érkezett mindkét LP, nem csak az egyszerű halandók, de a kritikusok és zeneipari szakértők állát is valahol Mariana-árok mélységében lehetett megtalálni tavaly télen.
A nagy felhajtás apropóján kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha Taylor Swift két közeli premierje ekkora sikereket ért el, mi történhet akkor, ha valaki egy nap alatt jelentet meg két lemezt? A Guns N’ Roses-ről és Prince-ről tudtam, hogy korábban megvalósították már ezt a merész ötletet, sőt a Green Day is három albumot adott ki 2012-ben szűk három hónap alatt, viszont más zenészekről/zenekarokról nem igazán beszélünk, így felmerült a kérdés: léteznek-e még olyan elvetemült előadók, akik több albummal próbálkoznak egyszerre?
Rövid válasz: igen. Hosszú válaszért pedig kis kutatómunkával sikerült találnom pár olyan zenészt (túlnyomó többségben zenekart), akik voltak elég produktívak, bevállalósak és pénzügyileg sem álltak rosszul ahhoz, hogy több albumot adjanak ki egyszerre. Hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy ezzel a témával egy egész blog is jóllakna, ezért végül csak a valamilyen szempontból kiemelkedő premiereket hoztam el.
A legsikeresebb duplalemez a Guns N’ Roses jóvoltából
Talán ez a duplapremier érte el a legnagyobb sikereket a zeneipar eddigi történelmében. 1991. szeptember 17-én – egy héttel a Nirvana Nevermind-ja előtt – debütált a Guns N’ Roses második és harmadik nagylemeze, a Use Your Illusion I és II. Rögtön le is foglalták vele a Billboard első két helyét – végül 108 hétig maradtak a listán –, és a RIAA (Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége) -tól is megkapták az elismerést: 7 platina-minősítéssel gazdagodtak. Az albumok sikerét nem csak a szakma ismeri el: több, mint 500.000 kézzel fogható példány fogyott el két óra alatt – még abban az időben, amikor az embereknek fizikai mozdulatokat kellett megtenniük ahhoz, hogy beszerezzék a legújabb zenéket.
Ez a két harmincszámos, együtt több mint két és félórás tömény anyag olyan szerzeményeket tartalmaz, mint a November Rain, a nagy költségvetésű Estranged, a Don’t Cry, az ikonikus Knockin’ On Heaven’s Door Bob Dylan feldolgozás vagy a Civil War. Nem csoda, hogy a Felütés podcast szerint a zenekar eredeti felállása is ekkortájt járt leginkább a csúcson – teljesen érthető, ha Axl Rose szólóénekes zongorázik és még rappel is ugyanazon az albumon.
Azóta sem derült ki, hogy mi volt a motiváció a duplapremier mögött, állítólag ez is Axl Rose ötlete volt. Valahol az is benne lehet a történetben, hogy így kétszer annyi eladást tudtak produkálni, mintha egy darab kétoldalú CD-vel próbálkoztak volna, ugyanakkor zeneileg is indokolt volt kettébontani az erős szerzeményeket, melyek azóta is slágerek. Már akkor sem érezte túlzásnak sem a szakma, sem a közönség, főleg utólag, hiszen talán ez az időszak volt az eredeti felállás fénykora.
Még egy Guinness Rekord is megdőlt
Bevallom, hozzám csak most ért el az amerikai rapper híre, de szívesen lepasszolhatná a fel nem használt energiáit rászoruló egyetemistáknak. K-Rino – személyi igazolványában Eric Kaiser – underground rapper 2016-ban még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, amikor egyszerre hét albumot, azaz 84 dalt adott ki. Egy napon. A meglévő harminc albuma mellé. Emberünk nem szórakozik, egy HoustonPress interjúban nyilatkozta, hogy nincs mögötte sem kiadó, sem marketing csapat, akik segítenék a munkáját, ő simán csak olyasmit szeretett volna megvalósítani a zenében, amit előtte még senki. Sikerült is.
Eredeti terve az volt, hogy egyszerre 100 dallal bővíti az iTunes kínálatát „vagy valami ilyesmi”. Ez viszont még neki is nehéz munkának bizonyult, így végül kiegyezett 84 dalban. Már megtalálni az albumokat Spotify-on is komoly kihívás volt, nemhogy megírni, felvenni, és akkor az utómunkáról még nem is beszéltünk. Egész pontosan 6 órába és 51 percbe telik végighallgatni a The Big Seven-nek keresztelt albumsorozatot – ennyi idő alatt akár Salzburgig is elkocsikázhatnánk Budapestről, és talán még be sem tudnánk fejezni az utolsó dalokat. A lemezek címei egyébként Universal Curriculum, Conception of Concept, Enter the Iron Trap, The Wizard’s Ransom, American Heroes, Welcome to Life és Interventions.
Így is lehet négy CD-t kiadni egyszerre
Az internet felkutatása után olyan premierekre is rátaláltam, ahol elméletileg több lemezt adtak ki egyszerre, a gyakorlatban ez az állítás viszont csak félig igaz. Vegyük például a Kiss zenekart, akik négy albumot tártak a nagyérdemű elé 1978. szeptember 18-án, amiből mindegyik platinaként végezte. Olyan szempontból sumák a sztori, hogy ez a négy lemez nem a zenekar közös produktuma, hanem a tagjainak önálló dalai egy-egy saját magukról elnevezett szólóalbumon – legalább a hangszerelésen nem vesztek össze. A rajongók természetesen megőrültek az albumokért, a kritikusok is elismerően bólintottak az akcióra. A legnagyobb sikert Gene Simmons basszusgitáros szerzeményei érték el.
A pszichedelikus rockot játszó The Flaming Lips 1997-ben emelte újabb szintre a sztereó fogalmát, amikor a Zaireeka című nyolcadik stúdióalbumuk hanganyaga négy különálló CD-re került rá. Nem a sok dal vagy a nagy méretek miatt, konkrétan négy lejátszó volt szükséges ahhoz, hogy úgy szóljanak a dalok, ahogyan azokat megálmodta a zenekar. Persze egyenként is teljesértékűek voltak a lemezek, sőt kettesével, hármasával kombinálva a CD-ket is harmonikus szerzeményeket kapunk, legalábbis a Styrous blog szerint, akik minden lehetséges formában végighallgatták az albumokat.
A szimultán elindított négy lejátszó engem arra az időszakra emlékeztet, amikor 2011-ben egyszerre két telefonról indítottuk el ugyanazt a zenét, hogy hangosabb legyen, itt viszont nem a hangerő volt a lényeg, hanem annak jó minősége volt a cél. Sosem szóltak teljesen ugyanúgy a dalok, mivel nem volt két egyforma audiórendszer, ezért mindig tudott meglepetéseket okozni, amikor nem a megszokott berendezésen játszották le a számokat. Már a borítón is figyelmeztették az embert, hogy igazán egyedi darabot tart a kezében.
Persze léteznek még a felsoroltak mellett olyan előadók, akik nem tudták belesűríteni egy albumba az ötleteiket vagy feltett szándékuk volt kitűnni a tömegből. Ilyen a fent már említett Prince a Plectrumelectrum és az Art Official Age lemezeivel, Donovan a Wear Your Love Like Heaven és For Little Ones albumaival, Bruce Springsteen a Human Touch-al és a Lucky Town-nal vagy az Insane Clown Posse Bizzar és Bizaar című lemezei. Talán a Green Day is elfér még ezen a listán, akik három albumot adtak ki szűk negyedév alatt 2012-ben ¡Uno!, ¡Dos! és ¡Tré! címekkel.
A felsorolt teljesítmények közül szinte egyik sem kapott akkora figyelmet, mint Taylor Swift repeta-albuma. Ennek szintén számos oka lehet, a legfontosabb talán az, hogy ma a zenék marketingjén is ugyanakkora hangsúly van, mint a szöveg megírásán, régen viszont teljesen másképp működött a zeneipar. Konkrét képlet sincs a sikerre, ami megmondja, hogy hány felvont szemöldököt kell beszoroznunk az eladási számokkal, majd elosztanunk a világ népességével, hogy a végeredmény ne csak egy szakmában elismert, de a laikus emberek számára is sikeres produkció legyen. Kíváncsian várom, hogy Magyarországon mikor hallgathatunk duplalemezt!
